Sziasztok! Először is boldog anyák napját minden kedves látogató édesanyjának. :3 Másodszor pedig elhoztam nektek Rita egyik régebbi interjúját lefordítva. :) 2014. Április 16.-án készült az interjú. Azért döntöttem úgy, hogy lefordítom nektek, mert az oldalon nem található meg ez a beszélgetés Ritával, és habár pár évvel ezelőtti, attól még remélem szívesen elolvassátok. :)

Rita, a szüleid elköltöztek Koszovóból Londonba annak érdekében, hogy neked és a testvéreidnek egy jobb életük legyen. Mit jelent számodra az, hogy ma a saját országodban jelentél meg? Nagyon közel áll hozzám, még úgy is, hogy elhagytam Koszovót még nagyon kiskoromban. Valóban azon dolgozom az UNICEFnél, hogy az emberek szeretetet és támogatást kapjanak. De nagyon csodálom anya és apa bátor döntését. Gyerekként képes voltál megérteni a szüleid döntését, hogy miért tették azt, hogy elköltöztek? Nem beszéltem angolul és ez egy igazi nagy kihívás volt, de nem fogtam fel teljesen, hogy miért kellett elköltöznünk. Aztán ahogy egyre idősebb lettem, láttam, hogy a legtöbb ember mit áldoz fel-a családjukat. Ez egy nagyon sötét pillanat, de anya és apa mindig próbálták a legjobb dolgokat kihozni a rossz helyzetből és így volt az, hogy elköltöztünk. A szüleitek feladták az életüket abban a reményben, hogy nektek jobb életetek lehet. Hogyan reagáltak amikor közölted, hogy abba hagyod az iskolát és a bizonytalan zenei karrieredet kezded el folytatni? Őszintén szólva megijedtek, amikor mondtam nekik, hogy abba akarom hagyni az iskolát és belevágni a zenélésbe, hátha sikerülni fog. Miért voltál abban olyan biztos, hogy neked ezt kell csinálnod? Csak ezt akartam. Nem érdekelt, hogy hogyan és mit, csak megakartam mutatni a világnak a tehetségemet, hogy milyen elképzelés van a fejemben. A szüleink mindig azt tanították nekünk, hogy küzdjünk a céljaink eléréséért. Nem tudom, hogy miért volt fontos számomra, de úgy éreztem, hogy ha nem csinálom meg akkor sosem leszek elégedett önmagammal. Nem volt válasz, én csak tettem a dolgomat, és ott álltam fiatalon a tehetség kapujában. Sok minden megváltozott azóta. Volt egy számod és aláírtál egy szerződést. Sok mindent megtanultam azóta, de még mindig ugyan az a lány vagyok aki egykor voltam. Fejleszteni akarom a tehetségemet. Milyen érzés, hogy Jay Z a főnököd? Imádom őt. Ő az a személy aki tényleg ért ehhez a szakmához. Vele mindenről el tudok beszélgetni, eltudom neki mondani, hogy hogyan érzem magamat, mi van velem, stb. És mi a helyzet az iskolával? Egy nap majd vissza megyek.

Mit szólsz hozzá?